Conjugation of påtage
accept (e.g. responsibility) Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | påtage |
Præsens
| jeg | påtager |
| du | påtager |
| han / hun / den / det | påtager |
| vi | påtager |
| I | påtager |
| de | påtager |
Præteritum
| jeg | påtog |
| du | påtog |
| han / hun / den / det | påtog |
| vi | påtog |
| I | påtog |
| de | påtog |
Imperativ
| — | påtag |
Perfektum participium
| — | påtaget |
Præsens participium
| — | påtagende |
Passiv
Infinitiv
| — | påtages |
Præsens
| jeg | påtages |
| du | påtages |
| han / hun / den / det | påtages |
| vi | påtages |
| I | påtages |
| de | påtages |