Conjugation of adlyde
to obey Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | adlyde |
Præsens
| jeg | adlyder |
| du | adlyder |
| han / hun / den / det | adlyder |
| vi | adlyder |
| I | adlyder |
| de | adlyder |
Præteritum
| jeg | adlød |
| du | adlød |
| han / hun / den / det | adlød |
| vi | adlød |
| I | adlød |
| de | adlød |
Perfektum
| — | har adlydt |
Imperativ
| — | adlyd |
Perfektum participium
| — | adlydt |
Præsens participium
| — | adlydende |
Passiv
Infinitiv
| — | adlydes |
Præsens
| jeg | adlydes |
| du | adlydes |
| han / hun / den / det | adlydes |
| vi | adlydes |
| I | adlydes |
| de | adlydes |
Præteritum
| jeg | adløds |
| du | adløds |
| han / hun / den / det | adløds |
| vi | adløds |
| I | adløds |
| de | adløds |