Conjugation of knega
to labor, to strive; to work specifically to earn money Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | knega |
Presens
| jag | knegar |
| du | knegar |
| han / hon / den / det | knegar |
| vi | knegar |
| ni | knegar |
| de | knegar |
Preteritum
| jag | knegade |
| du | knegade |
| han / hon / den / det | knegade |
| vi | knegade |
| ni | knegade |
| de | knegade |
Supinum
| jag | knegat |
| du | knegat |
| han / hon / den / det | knegat |
| vi | knegat |
| ni | knegat |
| de | knegat |
Imperativ
| — | knega |
Passiv
Infinitiv
| — | knegas |
Presens
| jag | knegas |
| du | knegas |
| han / hon / den / det | knegas |
| vi | knegas |
| ni | knegas |
| de | knegas |
Preteritum
| jag | knegades |
| du | knegades |
| han / hon / den / det | knegades |
| vi | knegades |
| ni | knegades |
| de | knegades |
Supinum
| jag | knegats |
| du | knegats |
| han / hon / den / det | knegats |
| vi | knegats |
| ni | knegats |
| de | knegats |