Conjugation of gå
ɡoːto go; to proceed; to work out; to behave as anticipated Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | gå |
Presens
| jag | går |
| du | går |
| han / hon / den / det | går |
| vi | går |
| ni | går |
| de | går |
Preteritum
| jag | gick |
| du | gick |
| han / hon / den / det | gick |
| vi | gick |
| ni | gick |
| de | gick |
Supinum
| jag | gått |
| du | gått |
| han / hon / den / det | gått |
| vi | gått |
| ni | gått |
| de | gått |
Imperativ
| — | gå |
Passiv
Infinitiv
| — | gås |
Presens
| jag | gås |
| du | gås |
| han / hon / den / det | gås |
| vi | gås |
| ni | gås |
| de | gås |
Preteritum
| jag | gicks |
| du | gicks |
| han / hon / den / det | gicks |
| vi | gicks |
| ni | gicks |
| de | gicks |
Supinum
| jag | gåtts |
| du | gåtts |
| han / hon / den / det | gåtts |
| vi | gåtts |
| ni | gåtts |
| de | gåtts |