Conjugation of förtycka
to take offense, to dislike Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | förtycka |
Presens
| jag | förtycker |
| du | förtycker |
| han / hon / den / det | förtycker |
| vi | förtycker |
| ni | förtycker |
| de | förtycker |
Preteritum
| jag | förtyckte |
| du | förtyckte |
| han / hon / den / det | förtyckte |
| vi | förtyckte |
| ni | förtyckte |
| de | förtyckte |
Supinum
| jag | förtyckt |
| du | förtyckt |
| han / hon / den / det | förtyckt |
| vi | förtyckt |
| ni | förtyckt |
| de | förtyckt |
Imperativ
| — | förtyck |
Passiv
Infinitiv
| — | förtyckas |
Presens
| jag | förtycks |
| du | förtycks |
| han / hon / den / det | förtycks |
| vi | förtycks |
| ni | förtycks |
| de | förtycks |
Preteritum
| jag | förtycktes |
| du | förtycktes |
| han / hon / den / det | förtycktes |
| vi | förtycktes |
| ni | förtycktes |
| de | förtycktes |
Supinum
| jag | förtyckts |
| du | förtyckts |
| han / hon / den / det | förtyckts |
| vi | förtyckts |
| ni | förtyckts |
| de | förtyckts |