Conjugation of förskjuta
to shift (in time or location), to displace Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | förskjuta |
Presens
| jag | förskjuter |
| du | förskjuter |
| han / hon / den / det | förskjuter |
| vi | förskjuter |
| ni | förskjuter |
| de | förskjuter |
Preteritum
| jag | försköt |
| du | försköt |
| han / hon / den / det | försköt |
| vi | försköt |
| ni | försköt |
| de | försköt |
Supinum
| jag | förskjutit |
| du | förskjutit |
| han / hon / den / det | förskjutit |
| vi | förskjutit |
| ni | förskjutit |
| de | förskjutit |
Imperativ
| — | förskjut |
Passiv
Infinitiv
| — | förskjutas |
Presens
| jag | förskjuts |
| du | förskjuts |
| han / hon / den / det | förskjuts |
| vi | förskjuts |
| ni | förskjuts |
| de | förskjuts |
Preteritum
| jag | försköts |
| du | försköts |
| han / hon / den / det | försköts |
| vi | försköts |
| ni | försköts |
| de | försköts |
Supinum
| jag | förskjutits |
| du | förskjutits |
| han / hon / den / det | förskjutits |
| vi | förskjutits |
| ni | förskjutits |
| de | förskjutits |