Conjugation of avvika
to leave (usually without permission), to abscond Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | avvika |
Presens
| jag | avviker |
| du | avviker |
| han / hon / den / det | avviker |
| vi | avviker |
| ni | avviker |
| de | avviker |
Preteritum
| jag | avvek |
| du | avvek |
| han / hon / den / det | avvek |
| vi | avvek |
| ni | avvek |
| de | avvek |
Supinum
| jag | avvikit |
| du | avvikit |
| han / hon / den / det | avvikit |
| vi | avvikit |
| ni | avvikit |
| de | avvikit |
Imperativ
| — | avvik |