-jél jelentése | Babel Free

Meghatározások

1. The long form of the second-person singular subjunctive/imperative of verbs (indefinite conjugation). For the short form, see -j.
   morpheme, personal, suffix
2. assimilated harmonic variant of -val/-vel (“with”)
   morpheme

Példák

“Énekeljél valamit!”

Sing something!

“fej (“head”) + -jel → fejjel (“with [one’s] head”)”

CEFR-szint