Conjugation of påkalde
to call for, call on, call upon, invoke Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | påkalde |
Præsens
| jeg | påkalder |
| du | påkalder |
| han / hun / den / det | påkalder |
| vi | påkalder |
| I | påkalder |
| de | påkalder |
Præteritum
| jeg | påkaldte |
| du | påkaldte |
| han / hun / den / det | påkaldte |
| vi | påkaldte |
| I | påkaldte |
| de | påkaldte |
Perfektum
| — | har påkaldt |
Imperativ
| — | påkald |
Perfektum participium
| — | påkaldt |
Præsens participium
| — | påkaldende |
Passiv
Infinitiv
| — | påkaldes |
Præsens
| jeg | påkaldes |
| du | påkaldes |
| han / hun / den / det | påkaldes |
| vi | påkaldes |
| I | påkaldes |
| de | påkaldes |
Præteritum
| jeg | påkaldtes |
| du | påkaldtes |
| han / hun / den / det | påkaldtes |
| vi | påkaldtes |
| I | påkaldtes |
| de | påkaldtes |