Conjugation of opløse
to disappear, disband Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | opløse |
Præsens
| jeg | opløser |
| du | opløser |
| han / hun / den / det | opløser |
| vi | opløser |
| I | opløser |
| de | opløser |
Præteritum
| jeg | opløste |
| du | opløste |
| han / hun / den / det | opløste |
| vi | opløste |
| I | opløste |
| de | opløste |
Perfektum
| — | har opløst |
Imperativ
| — | opløs |
Perfektum participium
| — | opløst |
Præsens participium
| — | opløsende |
Passiv
Infinitiv
| — | opløses |
Præsens
| jeg | opløses |
| du | opløses |
| han / hun / den / det | opløses |
| vi | opløses |
| I | opløses |
| de | opløses |
Præteritum
| jeg | opløstes |
| du | opløstes |
| han / hun / den / det | opløstes |
| vi | opløstes |
| I | opløstes |
| de | opløstes |