Conjugation of utsläcka
quench, extinguish Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | utsläcka |
Presens
| jag | utsläcker |
| du | utsläcker |
| han / hon / den / det | utsläcker |
| vi | utsläcker |
| ni | utsläcker |
| de | utsläcker |
Preteritum
| jag | utsläckte |
| du | utsläckte |
| han / hon / den / det | utsläckte |
| vi | utsläckte |
| ni | utsläckte |
| de | utsläckte |
Supinum
| jag | utsläckt |
| du | utsläckt |
| han / hon / den / det | utsläckt |
| vi | utsläckt |
| ni | utsläckt |
| de | utsläckt |
Imperativ
| — | utsläck |
Passiv
Infinitiv
| — | utsläckas |
Presens
| jag | utsläcks |
| du | utsläcks |
| han / hon / den / det | utsläcks |
| vi | utsläcks |
| ni | utsläcks |
| de | utsläcks |
Preteritum
| jag | utsläcktes |
| du | utsläcktes |
| han / hon / den / det | utsläcktes |
| vi | utsläcktes |
| ni | utsläcktes |
| de | utsläcktes |
Supinum
| jag | utsläckts |
| du | utsläckts |
| han / hon / den / det | utsläckts |
| vi | utsläckts |
| ni | utsläckts |
| de | utsläckts |