Conjugation of upptäcka
to reveal (oneself for someone) Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | upptäcka |
Presens
| jag | upptäcker |
| du | upptäcker |
| han / hon / den / det | upptäcker |
| vi | upptäcker |
| ni | upptäcker |
| de | upptäcker |
Preteritum
| jag | upptäckte |
| du | upptäckte |
| han / hon / den / det | upptäckte |
| vi | upptäckte |
| ni | upptäckte |
| de | upptäckte |
Supinum
| jag | upptäckt |
| du | upptäckt |
| han / hon / den / det | upptäckt |
| vi | upptäckt |
| ni | upptäckt |
| de | upptäckt |
Imperativ
| — | upptäck |
Passiv
Infinitiv
| — | upptäckas |
Presens
| jag | upptäcks |
| du | upptäcks |
| han / hon / den / det | upptäcks |
| vi | upptäcks |
| ni | upptäcks |
| de | upptäcks |
Preteritum
| jag | upptäcktes |
| du | upptäcktes |
| han / hon / den / det | upptäcktes |
| vi | upptäcktes |
| ni | upptäcktes |
| de | upptäcktes |
Supinum
| jag | upptäckts |
| du | upptäckts |
| han / hon / den / det | upptäckts |
| vi | upptäckts |
| ni | upptäckts |
| de | upptäckts |