Conjugation of tyda
/²tyːda/to indicate; to give a hint about an otherwise unknown fact Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | tyda |
Presens
| jag | tyder |
| du | tyder |
| han / hon / den / det | tyder |
| vi | tyder |
| ni | tyder |
| de | tyder |
Preteritum
| jag | tydde |
| du | tydde |
| han / hon / den / det | tydde |
| vi | tydde |
| ni | tydde |
| de | tydde |
Supinum
| jag | tytt |
| du | tytt |
| han / hon / den / det | tytt |
| vi | tytt |
| ni | tytt |
| de | tytt |
Imperativ
| — | tyd |
Passiv
Infinitiv
| — | tydas |
Presens
| jag | tyds |
| du | tyds |
| han / hon / den / det | tyds |
| vi | tyds |
| ni | tyds |
| de | tyds |
Preteritum
| jag | tyddes |
| du | tyddes |
| han / hon / den / det | tyddes |
| vi | tyddes |
| ni | tyddes |
| de | tyddes |
Supinum
| jag | tytts |
| du | tytts |
| han / hon / den / det | tytts |
| vi | tytts |
| ni | tytts |
| de | tytts |