Conjugation of tabubelägga
taboo (impose inhibition) Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | tabubelägga |
Presens
| jag | tabubelägger |
| du | tabubelägger |
| han / hon / den / det | tabubelägger |
| vi | tabubelägger |
| ni | tabubelägger |
| de | tabubelägger |
Preteritum
| jag | tabubelade |
| du | tabubelade |
| han / hon / den / det | tabubelade |
| vi | tabubelade |
| ni | tabubelade |
| de | tabubelade |
Supinum
| jag | tabubelagt |
| du | tabubelagt |
| han / hon / den / det | tabubelagt |
| vi | tabubelagt |
| ni | tabubelagt |
| de | tabubelagt |
Imperativ
| — | tabubelägg |
Passiv
Infinitiv
| — | tabubeläggas |
Presens
| jag | tabubeläggs |
| du | tabubeläggs |
| han / hon / den / det | tabubeläggs |
| vi | tabubeläggs |
| ni | tabubeläggs |
| de | tabubeläggs |
Preteritum
| jag | tabubelades |
| du | tabubelades |
| han / hon / den / det | tabubelades |
| vi | tabubelades |
| ni | tabubelades |
| de | tabubelades |
Supinum
| jag | tabubelagts |
| du | tabubelagts |
| han / hon / den / det | tabubelagts |
| vi | tabubelagts |
| ni | tabubelagts |
| de | tabubelagts |