Conjugation of ta bort
to remove, to take away Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | ta bort |
Presens
| jag | tar bort |
| du | tar bort |
| han / hon / den / det | tar bort |
| vi | tar bort |
| ni | tar bort |
| de | tar bort |
Preteritum
| jag | tog bort |
| du | tog bort |
| han / hon / den / det | tog bort |
| vi | tog bort |
| ni | tog bort |
| de | tog bort |
Supinum
| jag | tagit bort |
| du | tagit bort |
| han / hon / den / det | tagit bort |
| vi | tagit bort |
| ni | tagit bort |
| de | tagit bort |
Imperativ
| — | ta bort |
Passiv
Infinitiv
| — | tas bort |
Presens
| jag | tas bort |
| du | tas bort |
| han / hon / den / det | tas bort |
| vi | tas bort |
| ni | tas bort |
| de | tas bort |
Preteritum
| jag | togs bort |
| du | togs bort |
| han / hon / den / det | togs bort |
| vi | togs bort |
| ni | togs bort |
| de | togs bort |
Supinum
| jag | tagits bort |
| du | tagits bort |
| han / hon / den / det | tagits bort |
| vi | tagits bort |
| ni | tagits bort |
| de | tagits bort |