Conjugation of styrka
to authenticate, to verify Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | styrka |
Presens
| jag | styrker |
| du | styrker |
| han / hon / den / det | styrker |
| vi | styrker |
| ni | styrker |
| de | styrker |
Preteritum
| jag | styrkte |
| du | styrkte |
| han / hon / den / det | styrkte |
| vi | styrkte |
| ni | styrkte |
| de | styrkte |
Supinum
| jag | styrkt |
| du | styrkt |
| han / hon / den / det | styrkt |
| vi | styrkt |
| ni | styrkt |
| de | styrkt |
Imperativ
| — | styrk |
Passiv
Infinitiv
| — | styrkas |
Presens
| jag | styrks |
| du | styrks |
| han / hon / den / det | styrks |
| vi | styrks |
| ni | styrks |
| de | styrks |
Preteritum
| jag | styrktes |
| du | styrktes |
| han / hon / den / det | styrktes |
| vi | styrktes |
| ni | styrktes |
| de | styrktes |
Supinum
| jag | styrkts |
| du | styrkts |
| han / hon / den / det | styrkts |
| vi | styrkts |
| ni | styrkts |
| de | styrkts |