Conjugation of sträcka sig
to pull a muscle or tendon Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | sträcka sig |
Presens
| jag | sträcker sig |
| du | sträcker sig |
| han / hon / den / det | sträcker sig |
| vi | sträcker sig |
| ni | sträcker sig |
| de | sträcker sig |
Preteritum
| jag | sträckte sig |
| du | sträckte sig |
| han / hon / den / det | sträckte sig |
| vi | sträckte sig |
| ni | sträckte sig |
| de | sträckte sig |
Supinum
| jag | sträckt sig |
| du | sträckt sig |
| han / hon / den / det | sträckt sig |
| vi | sträckt sig |
| ni | sträckt sig |
| de | sträckt sig |
Imperativ
| — | sträck sig |
Passiv
Infinitiv
| — | sträckas sig |
Presens
| jag | sträcks sig |
| du | sträcks sig |
| han / hon / den / det | sträcks sig |
| vi | sträcks sig |
| ni | sträcks sig |
| de | sträcks sig |
Preteritum
| jag | sträcktes sig |
| du | sträcktes sig |
| han / hon / den / det | sträcktes sig |
| vi | sträcktes sig |
| ni | sträcktes sig |
| de | sträcktes sig |
Supinum
| jag | sträckts sig |
| du | sträckts sig |
| han / hon / den / det | sträckts sig |
| vi | sträckts sig |
| ni | sträckts sig |
| de | sträckts sig |