Conjugation of skälla ut
to scold Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | skälla ut |
Presens
| jag | skäller ut |
| du | skäller ut |
| han / hon / den / det | skäller ut |
| vi | skäller ut |
| ni | skäller ut |
| de | skäller ut |
Preteritum
| jag | skällde ut |
| du | skällde ut |
| han / hon / den / det | skällde ut |
| vi | skällde ut |
| ni | skällde ut |
| de | skällde ut |
Supinum
| jag | skällt ut |
| du | skällt ut |
| han / hon / den / det | skällt ut |
| vi | skällt ut |
| ni | skällt ut |
| de | skällt ut |
Imperativ
| — | skäll ut |
Passiv
Infinitiv
| — | skällas ut |
Presens
| jag | skälls ut |
| du | skälls ut |
| han / hon / den / det | skälls ut |
| vi | skälls ut |
| ni | skälls ut |
| de | skälls ut |
Preteritum
| jag | skälldes ut |
| du | skälldes ut |
| han / hon / den / det | skälldes ut |
| vi | skälldes ut |
| ni | skälldes ut |
| de | skälldes ut |
Supinum
| jag | skällts ut |
| du | skällts ut |
| han / hon / den / det | skällts ut |
| vi | skällts ut |
| ni | skällts ut |
| de | skällts ut |