Conjugation of rycka upp
to pull up (vertically) (e.g. to uproot, or a fish) Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | rycka upp |
Presens
| jag | rycker upp |
| du | rycker upp |
| han / hon / den / det | rycker upp |
| vi | rycker upp |
| ni | rycker upp |
| de | rycker upp |
Preteritum
| jag | ryckte upp |
| du | ryckte upp |
| han / hon / den / det | ryckte upp |
| vi | ryckte upp |
| ni | ryckte upp |
| de | ryckte upp |
Supinum
| jag | ryckt upp |
| du | ryckt upp |
| han / hon / den / det | ryckt upp |
| vi | ryckt upp |
| ni | ryckt upp |
| de | ryckt upp |
Imperativ
| — | ryck upp |
Passiv
Infinitiv
| — | ryckas upp |
Presens
| jag | rycks upp |
| du | rycks upp |
| han / hon / den / det | rycks upp |
| vi | rycks upp |
| ni | rycks upp |
| de | rycks upp |
Preteritum
| jag | rycktes upp |
| du | rycktes upp |
| han / hon / den / det | rycktes upp |
| vi | rycktes upp |
| ni | rycktes upp |
| de | rycktes upp |
Supinum
| jag | ryckts upp |
| du | ryckts upp |
| han / hon / den / det | ryckts upp |
| vi | ryckts upp |
| ni | ryckts upp |
| de | ryckts upp |