Conjugation of lösgöra
to free (from something that binds) Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | lösgöra |
Presens
| jag | lösgör |
| du | lösgör |
| han / hon / den / det | lösgör |
| vi | lösgör |
| ni | lösgör |
| de | lösgör |
Preteritum
| jag | lösgjorde |
| du | lösgjorde |
| han / hon / den / det | lösgjorde |
| vi | lösgjorde |
| ni | lösgjorde |
| de | lösgjorde |
Supinum
| jag | lösgjort |
| du | lösgjort |
| han / hon / den / det | lösgjort |
| vi | lösgjort |
| ni | lösgjort |
| de | lösgjort |
Imperativ
| — | lösgör |
Passiv
Infinitiv
| — | lösgöras |
Presens
| jag | lösgörs |
| du | lösgörs |
| han / hon / den / det | lösgörs |
| vi | lösgörs |
| ni | lösgörs |
| de | lösgörs |
Preteritum
| jag | lösgjordes |
| du | lösgjordes |
| han / hon / den / det | lösgjordes |
| vi | lösgjordes |
| ni | lösgjordes |
| de | lösgjordes |
Supinum
| jag | lösgjorts |
| du | lösgjorts |
| han / hon / den / det | lösgjorts |
| vi | lösgjorts |
| ni | lösgjorts |
| de | lösgjorts |