Conjugation of inskjuta
interpose Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | inskjuta |
Presens
| jag | inskjuter |
| du | inskjuter |
| han / hon / den / det | inskjuter |
| vi | inskjuter |
| ni | inskjuter |
| de | inskjuter |
Preteritum
| jag | insköt |
| du | insköt |
| han / hon / den / det | insköt |
| vi | insköt |
| ni | insköt |
| de | insköt |
Supinum
| jag | inskjutit |
| du | inskjutit |
| han / hon / den / det | inskjutit |
| vi | inskjutit |
| ni | inskjutit |
| de | inskjutit |
Imperativ
| — | inskjut |
Passiv
Infinitiv
| — | inskjutas |
Presens
| jag | inskjuts |
| du | inskjuts |
| han / hon / den / det | inskjuts |
| vi | inskjuts |
| ni | inskjuts |
| de | inskjuts |
Preteritum
| jag | insköts |
| du | insköts |
| han / hon / den / det | insköts |
| vi | insköts |
| ni | insköts |
| de | insköts |
Supinum
| jag | inskjutits |
| du | inskjutits |
| han / hon / den / det | inskjutits |
| vi | inskjutits |
| ni | inskjutits |
| de | inskjutits |