Conjugation of heta
/²heːˌta/to be called; to have as one's name, to hight Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | heta |
Presens
| jag | heter |
| du | heter |
| han / hon / den / det | heter |
| vi | heter |
| ni | heter |
| de | heter |
Preteritum
| jag | hette |
| du | hette |
| han / hon / den / det | hette |
| vi | hette |
| ni | hette |
| de | hette |
Supinum
| jag | hetat |
| du | hetat |
| han / hon / den / det | hetat |
| vi | hetat |
| ni | hetat |
| de | hetat |
Imperativ
| — | het |
Passiv
Infinitiv
| — | hetas |
Presens
| jag | hets |
| du | hets |
| han / hon / den / det | hets |
| vi | hets |
| ni | hets |
| de | hets |
Preteritum
| jag | hettes |
| du | hettes |
| han / hon / den / det | hettes |
| vi | hettes |
| ni | hettes |
| de | hettes |
Supinum
| jag | hetats |
| du | hetats |
| han / hon / den / det | hetats |
| vi | hetats |
| ni | hetats |
| de | hetats |