Conjugation of genskjuta
to intercept (someone) by taking a shorter (or faster) path Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | genskjuta |
Presens
| jag | genskjuter |
| du | genskjuter |
| han / hon / den / det | genskjuter |
| vi | genskjuter |
| ni | genskjuter |
| de | genskjuter |
Preteritum
| jag | gensköt |
| du | gensköt |
| han / hon / den / det | gensköt |
| vi | gensköt |
| ni | gensköt |
| de | gensköt |
Supinum
| jag | genskjutit |
| du | genskjutit |
| han / hon / den / det | genskjutit |
| vi | genskjutit |
| ni | genskjutit |
| de | genskjutit |
Imperativ
| — | genskjut |
Passiv
Infinitiv
| — | genskjutas |
Presens
| jag | genskjuts |
| du | genskjuts |
| han / hon / den / det | genskjuts |
| vi | genskjuts |
| ni | genskjuts |
| de | genskjuts |
Preteritum
| jag | gensköts |
| du | gensköts |
| han / hon / den / det | gensköts |
| vi | gensköts |
| ni | gensköts |
| de | gensköts |
Supinum
| jag | genskjutits |
| du | genskjutits |
| han / hon / den / det | genskjutits |
| vi | genskjutits |
| ni | genskjutits |
| de | genskjutits |