Conjugation of göra hål
to hole, to make holes Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | göra hål |
Presens
| jag | gör hål |
| du | gör hål |
| han / hon / den / det | gör hål |
| vi | gör hål |
| ni | gör hål |
| de | gör hål |
Preteritum
| jag | gjorde hål |
| du | gjorde hål |
| han / hon / den / det | gjorde hål |
| vi | gjorde hål |
| ni | gjorde hål |
| de | gjorde hål |
Supinum
| jag | gjort hål |
| du | gjort hål |
| han / hon / den / det | gjort hål |
| vi | gjort hål |
| ni | gjort hål |
| de | gjort hål |
Imperativ
| — | gör hål |
Passiv
Infinitiv
| — | göras hål |
Presens
| jag | görs hål |
| du | görs hål |
| han / hon / den / det | görs hål |
| vi | görs hål |
| ni | görs hål |
| de | görs hål |
Preteritum
| jag | gjordes hål |
| du | gjordes hål |
| han / hon / den / det | gjordes hål |
| vi | gjordes hål |
| ni | gjordes hål |
| de | gjordes hål |
Supinum
| jag | gjorts hål |
| du | gjorts hål |
| han / hon / den / det | gjorts hål |
| vi | gjorts hål |
| ni | gjorts hål |
| de | gjorts hål |