Conjugation of fullgöra
to fulfill (a task, mission, obligations, or the like) Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | fullgöra |
Presens
| jag | fullgör |
| du | fullgör |
| han / hon / den / det | fullgör |
| vi | fullgör |
| ni | fullgör |
| de | fullgör |
Preteritum
| jag | fullgjorde |
| du | fullgjorde |
| han / hon / den / det | fullgjorde |
| vi | fullgjorde |
| ni | fullgjorde |
| de | fullgjorde |
Supinum
| jag | fullgjort |
| du | fullgjort |
| han / hon / den / det | fullgjort |
| vi | fullgjort |
| ni | fullgjort |
| de | fullgjort |
Imperativ
| — | fullgör |
Passiv
Infinitiv
| — | fullgöras |
Presens
| jag | fullgörs |
| du | fullgörs |
| han / hon / den / det | fullgörs |
| vi | fullgörs |
| ni | fullgörs |
| de | fullgörs |
Preteritum
| jag | fullgjordes |
| du | fullgjordes |
| han / hon / den / det | fullgjordes |
| vi | fullgjordes |
| ni | fullgjordes |
| de | fullgjordes |
Supinum
| jag | fullgjorts |
| du | fullgjorts |
| han / hon / den / det | fullgjorts |
| vi | fullgjorts |
| ni | fullgjorts |
| de | fullgjorts |