Conjugation of frångå
deviate from, abandon Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | frångå |
Presens
| jag | frångår |
| du | frångår |
| han / hon / den / det | frångår |
| vi | frångår |
| ni | frångår |
| de | frångår |
Preteritum
| jag | frångick |
| du | frångick |
| han / hon / den / det | frångick |
| vi | frångick |
| ni | frångick |
| de | frångick |
Supinum
| jag | frångått |
| du | frångått |
| han / hon / den / det | frångått |
| vi | frångått |
| ni | frångått |
| de | frångått |
Imperativ
| — | frångå |
Passiv
Infinitiv
| — | frångås |
Presens
| jag | frångås |
| du | frångås |
| han / hon / den / det | frångås |
| vi | frångås |
| ni | frångås |
| de | frångås |
Preteritum
| jag | frångicks |
| du | frångicks |
| han / hon / den / det | frångicks |
| vi | frångicks |
| ni | frångicks |
| de | frångicks |
Supinum
| jag | frångåtts |
| du | frångåtts |
| han / hon / den / det | frångåtts |
| vi | frångåtts |
| ni | frångåtts |
| de | frångåtts |