Conjugation of förtrycka
to oppress Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | förtrycka |
Presens
| jag | förtrycker |
| du | förtrycker |
| han / hon / den / det | förtrycker |
| vi | förtrycker |
| ni | förtrycker |
| de | förtrycker |
Preteritum
| jag | förtryckte |
| du | förtryckte |
| han / hon / den / det | förtryckte |
| vi | förtryckte |
| ni | förtryckte |
| de | förtryckte |
Supinum
| jag | förtryckt |
| du | förtryckt |
| han / hon / den / det | förtryckt |
| vi | förtryckt |
| ni | förtryckt |
| de | förtryckt |
Imperativ
| — | förtryck |
Passiv
Infinitiv
| — | förtryckas |
Presens
| jag | förtrycks |
| du | förtrycks |
| han / hon / den / det | förtrycks |
| vi | förtrycks |
| ni | förtrycks |
| de | förtrycks |
Preteritum
| jag | förtrycktes |
| du | förtrycktes |
| han / hon / den / det | förtrycktes |
| vi | förtrycktes |
| ni | förtrycktes |
| de | förtrycktes |
Supinum
| jag | förtryckts |
| du | förtryckts |
| han / hon / den / det | förtryckts |
| vi | förtryckts |
| ni | förtryckts |
| de | förtryckts |