Conjugation of förgäta
to forget; to lose remembrance of Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | förgäta |
Presens
| jag | förgäter |
| du | förgäter |
| han / hon / den / det | förgäter |
| vi | förgäter |
| ni | förgäter |
| de | förgäter |
Preteritum
| jag | förgat |
| du | förgat |
| han / hon / den / det | förgat |
| vi | förgat |
| ni | förgat |
| de | förgat |
Supinum
| jag | förgätit |
| du | förgätit |
| han / hon / den / det | förgätit |
| vi | förgätit |
| ni | förgätit |
| de | förgätit |
Imperativ
| — | förgät |
Passiv
Infinitiv
| — | förgätas |
Presens
| jag | förgäts |
| du | förgäts |
| han / hon / den / det | förgäts |
| vi | förgäts |
| ni | förgäts |
| de | förgäts |
Preteritum
| jag | förgats |
| du | förgats |
| han / hon / den / det | förgats |
| vi | förgats |
| ni | förgats |
| de | förgats |
Supinum
| jag | förgätits |
| du | förgätits |
| han / hon / den / det | förgätits |
| vi | förgätits |
| ni | förgätits |
| de | förgätits |