Conjugation of föröka
to reproduce, to generate offspring Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | föröka |
Presens
| jag | förökar |
| du | förökar |
| han / hon / den / det | förökar |
| vi | förökar |
| ni | förökar |
| de | förökar |
Preteritum
| jag | förökade |
| du | förökade |
| han / hon / den / det | förökade |
| vi | förökade |
| ni | förökade |
| de | förökade |
Supinum
| jag | förökat |
| du | förökat |
| han / hon / den / det | förökat |
| vi | förökat |
| ni | förökat |
| de | förökat |
Imperativ
| — | föröka |
Passiv
Infinitiv
| — | förökas |
Presens
| jag | förökas |
| du | förökas |
| han / hon / den / det | förökas |
| vi | förökas |
| ni | förökas |
| de | förökas |
Preteritum
| jag | förökades |
| du | förökades |
| han / hon / den / det | förökades |
| vi | förökades |
| ni | förökades |
| de | förökades |
Supinum
| jag | förökats |
| du | förökats |
| han / hon / den / det | förökats |
| vi | förökats |
| ni | förökats |
| de | förökats |