Conjugation of bryta
to break off; to remove a piece from something by breaking it Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | bryta |
Presens
| jag | bryter |
| du | bryter |
| han / hon / den / det | bryter |
| vi | bryter |
| ni | bryter |
| de | bryter |
Preteritum
| jag | bröt |
| du | bröt |
| han / hon / den / det | bröt |
| vi | bröt |
| ni | bröt |
| de | bröt |
Supinum
| jag | brutit |
| du | brutit |
| han / hon / den / det | brutit |
| vi | brutit |
| ni | brutit |
| de | brutit |
Imperativ
| — | bryt |
Passiv
Infinitiv
| — | brytas |
Presens
| jag | bryts |
| du | bryts |
| han / hon / den / det | bryts |
| vi | bryts |
| ni | bryts |
| de | bryts |
Preteritum
| jag | bröts |
| du | bröts |
| han / hon / den / det | bröts |
| vi | bröts |
| ni | bröts |
| de | bröts |
Supinum
| jag | brutits |
| du | brutits |
| han / hon / den / det | brutits |
| vi | brutits |
| ni | brutits |
| de | brutits |