Aktiv
Infinitiv
| — | besvika |
Presens
| jag | besviker |
| du | besviker |
| han / hon / den / det | besviker |
| vi | besviker |
| ni | besviker |
| de | besviker |
Preteritum
| jag | besvek |
| du | besvek |
| han / hon / den / det | besvek |
| vi | besvek |
| ni | besvek |
| de | besvek |
Supinum
| jag | besvikit |
| du | besvikit |
| han / hon / den / det | besvikit |
| vi | besvikit |
| ni | besvikit |
| de | besvikit |
Imperativ
| — | besvik |
Passiv
Infinitiv
| — | besvikas |
Presens
| jag | besviks |
| du | besviks |
| han / hon / den / det | besviks |
| vi | besviks |
| ni | besviks |
| de | besviks |
Preteritum
| jag | besveks |
| du | besveks |
| han / hon / den / det | besveks |
| vi | besveks |
| ni | besveks |
| de | besveks |
Supinum
| jag | besvikits |
| du | besvikits |
| han / hon / den / det | besvikits |
| vi | besvikits |
| ni | besvikits |
| de | besvikits |