Conjugation of beslagta
seize, confiscate Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | beslagta |
Presens
| jag | beslagtar |
| du | beslagtar |
| han / hon / den / det | beslagtar |
| vi | beslagtar |
| ni | beslagtar |
| de | beslagtar |
Preteritum
| jag | beslagtog |
| du | beslagtog |
| han / hon / den / det | beslagtog |
| vi | beslagtog |
| ni | beslagtog |
| de | beslagtog |
Supinum
| jag | beslagtagit |
| du | beslagtagit |
| han / hon / den / det | beslagtagit |
| vi | beslagtagit |
| ni | beslagtagit |
| de | beslagtagit |
Imperativ
| — | beslagta |
Passiv
Infinitiv
| — | beslagtas |
Presens
| jag | beslagtas |
| du | beslagtas |
| han / hon / den / det | beslagtas |
| vi | beslagtas |
| ni | beslagtas |
| de | beslagtas |
Preteritum
| jag | beslagtogs |
| du | beslagtogs |
| han / hon / den / det | beslagtogs |
| vi | beslagtogs |
| ni | beslagtogs |
| de | beslagtogs |
Supinum
| jag | beslagtagits |
| du | beslagtagits |
| han / hon / den / det | beslagtagits |
| vi | beslagtagits |
| ni | beslagtagits |
| de | beslagtagits |