Conjugation of beskylla
accuse Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | beskylla |
Presens
| jag | beskyller |
| du | beskyller |
| han / hon / den / det | beskyller |
| vi | beskyller |
| ni | beskyller |
| de | beskyller |
Preteritum
| jag | beskyllde |
| du | beskyllde |
| han / hon / den / det | beskyllde |
| vi | beskyllde |
| ni | beskyllde |
| de | beskyllde |
Supinum
| jag | beskyllt |
| du | beskyllt |
| han / hon / den / det | beskyllt |
| vi | beskyllt |
| ni | beskyllt |
| de | beskyllt |
Imperativ
| — | beskyll |
Passiv
Infinitiv
| — | beskyllas |
Presens
| jag | beskylls |
| du | beskylls |
| han / hon / den / det | beskylls |
| vi | beskylls |
| ni | beskylls |
| de | beskylls |
Preteritum
| jag | beskylldes |
| du | beskylldes |
| han / hon / den / det | beskylldes |
| vi | beskylldes |
| ni | beskylldes |
| de | beskylldes |
Supinum
| jag | beskyllts |
| du | beskyllts |
| han / hon / den / det | beskyllts |
| vi | beskyllts |
| ni | beskyllts |
| de | beskyllts |