Conjugation of besitta
to own, to possess Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | besitta |
Presens
| jag | besitter |
| du | besitter |
| han / hon / den / det | besitter |
| vi | besitter |
| ni | besitter |
| de | besitter |
Preteritum
| jag | besatt |
| du | besatt |
| han / hon / den / det | besatt |
| vi | besatt |
| ni | besatt |
| de | besatt |
Supinum
| jag | besuttit |
| du | besuttit |
| han / hon / den / det | besuttit |
| vi | besuttit |
| ni | besuttit |
| de | besuttit |
Imperativ
| — | besitt |
Passiv
Infinitiv
| — | besittas |
Presens
| jag | besitts |
| du | besitts |
| han / hon / den / det | besitts |
| vi | besitts |
| ni | besitts |
| de | besitts |
Preteritum
| jag | besatts |
| du | besatts |
| han / hon / den / det | besatts |
| vi | besatts |
| ni | besatts |
| de | besatts |
Supinum
| jag | besuttits |
| du | besuttits |
| han / hon / den / det | besuttits |
| vi | besuttits |
| ni | besuttits |
| de | besuttits |