Conjugation of bekanta
acquaint, familiarize, make familiar Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | bekanta |
Presens
| jag | bekantar |
| du | bekantar |
| han / hon / den / det | bekantar |
| vi | bekantar |
| ni | bekantar |
| de | bekantar |
Preteritum
| jag | bekantade |
| du | bekantade |
| han / hon / den / det | bekantade |
| vi | bekantade |
| ni | bekantade |
| de | bekantade |
Supinum
| jag | bekantat |
| du | bekantat |
| han / hon / den / det | bekantat |
| vi | bekantat |
| ni | bekantat |
| de | bekantat |
Imperativ
| — | bekanta |
Passiv
Infinitiv
| — | bekantas |
Presens
| jag | bekantas |
| du | bekantas |
| han / hon / den / det | bekantas |
| vi | bekantas |
| ni | bekantas |
| de | bekantas |
Preteritum
| jag | bekantades |
| du | bekantades |
| han / hon / den / det | bekantades |
| vi | bekantades |
| ni | bekantades |
| de | bekantades |
Supinum
| jag | bekantats |
| du | bekantats |
| han / hon / den / det | bekantats |
| vi | bekantats |
| ni | bekantats |
| de | bekantats |