Conjugation of begynna
to begin Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | begynna |
Presens
| jag | begynner |
| du | begynner |
| han / hon / den / det | begynner |
| vi | begynner |
| ni | begynner |
| de | begynner |
Preteritum
| jag | begynte |
| du | begynte |
| han / hon / den / det | begynte |
| vi | begynte |
| ni | begynte |
| de | begynte |
Supinum
| jag | begynt |
| du | begynt |
| han / hon / den / det | begynt |
| vi | begynt |
| ni | begynt |
| de | begynt |
Imperativ
| — | begynn |
Passiv
Infinitiv
| — | begynnas |
Presens
| jag | begynns |
| du | begynns |
| han / hon / den / det | begynns |
| vi | begynns |
| ni | begynns |
| de | begynns |
Preteritum
| jag | begyntes |
| du | begyntes |
| han / hon / den / det | begyntes |
| vi | begyntes |
| ni | begyntes |
| de | begyntes |
Supinum
| jag | begynts |
| du | begynts |
| han / hon / den / det | begynts |
| vi | begynts |
| ni | begynts |
| de | begynts |