Conjugation of avskräcka
deter, discourage, dissuade Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | avskräcka |
Presens
| jag | avskräcker |
| du | avskräcker |
| han / hon / den / det | avskräcker |
| vi | avskräcker |
| ni | avskräcker |
| de | avskräcker |
Preteritum
| jag | avskräckte |
| du | avskräckte |
| han / hon / den / det | avskräckte |
| vi | avskräckte |
| ni | avskräckte |
| de | avskräckte |
Supinum
| jag | avskräckt |
| du | avskräckt |
| han / hon / den / det | avskräckt |
| vi | avskräckt |
| ni | avskräckt |
| de | avskräckt |
Imperativ
| — | avskräck |
Passiv
Infinitiv
| — | avskräckas |
Presens
| jag | avskräcks |
| du | avskräcks |
| han / hon / den / det | avskräcks |
| vi | avskräcks |
| ni | avskräcks |
| de | avskräcks |
Preteritum
| jag | avskräcktes |
| du | avskräcktes |
| han / hon / den / det | avskräcktes |
| vi | avskräcktes |
| ni | avskräcktes |
| de | avskräcktes |
Supinum
| jag | avskräckts |
| du | avskräckts |
| han / hon / den / det | avskräckts |
| vi | avskräckts |
| ni | avskräckts |
| de | avskräckts |