Conjugation of anklaga
to accuse Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | anklaga |
Presens
| jag | anklagar |
| du | anklagar |
| han / hon / den / det | anklagar |
| vi | anklagar |
| ni | anklagar |
| de | anklagar |
Preteritum
| jag | anklagade |
| du | anklagade |
| han / hon / den / det | anklagade |
| vi | anklagade |
| ni | anklagade |
| de | anklagade |
Supinum
| jag | anklagat |
| du | anklagat |
| han / hon / den / det | anklagat |
| vi | anklagat |
| ni | anklagat |
| de | anklagat |
Imperativ
| — | anklaga |
Passiv
Infinitiv
| — | anklagas |
Presens
| jag | anklagas |
| du | anklagas |
| han / hon / den / det | anklagas |
| vi | anklagas |
| ni | anklagas |
| de | anklagas |
Preteritum
| jag | anklagades |
| du | anklagades |
| han / hon / den / det | anklagades |
| vi | anklagades |
| ni | anklagades |
| de | anklagades |
Supinum
| jag | anklagats |
| du | anklagats |
| han / hon / den / det | anklagats |
| vi | anklagats |
| ni | anklagats |
| de | anklagats |