Conjugation of återfalla
rest, fall on Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | återfalla |
Presens
| jag | återfaller |
| du | återfaller |
| han / hon / den / det | återfaller |
| vi | återfaller |
| ni | återfaller |
| de | återfaller |
Preteritum
| jag | återföll |
| du | återföll |
| han / hon / den / det | återföll |
| vi | återföll |
| ni | återföll |
| de | återföll |
Supinum
| jag | återfallit |
| du | återfallit |
| han / hon / den / det | återfallit |
| vi | återfallit |
| ni | återfallit |
| de | återfallit |
Imperativ
| — | återfall |