Conjugation of ådöma
sentence Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | ådöma |
Presens
| jag | ådömer |
| du | ådömer |
| han / hon / den / det | ådömer |
| vi | ådömer |
| ni | ådömer |
| de | ådömer |
Preteritum
| jag | ådömde |
| du | ådömde |
| han / hon / den / det | ådömde |
| vi | ådömde |
| ni | ådömde |
| de | ådömde |
Supinum
| jag | ådömt |
| du | ådömt |
| han / hon / den / det | ådömt |
| vi | ådömt |
| ni | ådömt |
| de | ådömt |
Imperativ
| — | ådöm |
Passiv
Infinitiv
| — | ådömas |
Presens
| jag | ådöms |
| du | ådöms |
| han / hon / den / det | ådöms |
| vi | ådöms |
| ni | ådöms |
| de | ådöms |
Preteritum
| jag | ådömdes |
| du | ådömdes |
| han / hon / den / det | ådömdes |
| vi | ådömdes |
| ni | ådömdes |
| de | ådömdes |
Supinum
| jag | ådömts |
| du | ådömts |
| han / hon / den / det | ådömts |
| vi | ådömts |
| ni | ådömts |
| de | ådömts |