Conjugation of dubita
to doubt Ver definición completa →
Indicativ
Prezent
| eu | dubitez |
| tu | dubitezi |
| el / ea | dubitează |
| noi | dubităm |
| voi | dubitați |
| ei / ele | dubitează |
Imperfect
| eu | dubitam |
| tu | dubitai |
| el / ea | dubita |
| noi | dubitam |
| voi | dubitați |
| ei / ele | dubitau |
Perfectul simplu
| eu | dubitai |
| tu | dubitași |
| el / ea | dubită |
| noi | dubitarăm |
| voi | dubitarăți |
| ei / ele | dubitară |
Mai mult ca perfectul
| eu | dubitasem |
| tu | dubitaseși |
| el / ea | dubitase |
| noi | dubitaserăm |
| voi | dubitaserăți |
| ei / ele | dubitaseră |
Conjunctiv
Prezent
| eu | să dubitez |
| tu | să dubitezi |
| el / ea | să dubiteze |
| noi | să dubităm |
| voi | să dubitați |
| ei / ele | să dubiteze |
Imperativ
Afirmativ
| tu | dubitează |
| voi | dubitați |
Negativ
| tu | nu nu dubita |
| voi | nu nu dubitați |
Forme nepersonale
Infinitiv
| — | a dubita |
Gerunziu
| — | dubitând |
Participiu
| — | dubitat |