Conjugation of știrbi
to chip one's teeth Ver definición completa →
Indicativ
Prezent
| eu | știrbesc |
| tu | știrbești |
| el / ea | știrbește |
| noi | știrbim |
| voi | știrbiți |
| ei / ele | știrbesc |
Imperfect
| eu | știrbeam |
| tu | știrbeai |
| el / ea | știrbea |
| noi | știrbeam |
| voi | știrbeați |
| ei / ele | știrbeau |
Perfectul simplu
| eu | știrbii |
| tu | știrbiși |
| el / ea | știrbi |
| noi | știrbirăm |
| voi | știrbirăți |
| ei / ele | știrbiră |
Mai mult ca perfectul
| eu | știrbisem |
| tu | știrbiseși |
| el / ea | știrbise |
| noi | știrbiserăm |
| voi | știrbiserăți |
| ei / ele | știrbiseră |
Conjunctiv
Prezent
| eu | să știrbesc |
| tu | să știrbești |
| el / ea | să știrbească |
| noi | să știrbim |
| voi | să știrbiți |
| ei / ele | să știrbească |
Imperativ
Afirmativ
| tu | știrbește |
| voi | știrbiți |
Negativ
| tu | nu nu știrbi |
| voi | nu nu știrbiți |
Forme nepersonale
Infinitiv
| — | a știrbi |
Gerunziu
| — | știrbind |
Participiu
| — | știrbit |