Conjugation of blusse
to flame, to blaze Ver definición completa →
Aktiv
Infinitiv
| — | blusse |
Præsens
| jeg | blusse |
| du | blusse |
| han / hun / den / det | blusse |
| vi | blusse |
| I | blusse |
| de | blusse |
Præteritum
| jeg | blussede |
| du | blussede |
| han / hun / den / det | blussede |
| vi | blussede |
| I | blussede |
| de | blussede |
Perfektum
| — | har blusset |
Imperativ
| — | blus |
Perfektum participium
| — | blusset |
Præsens participium
| — | blussende |
Passiv
Infinitiv
| — | blusses |
Præsens
| jeg | blusses |
| du | blusses |
| han / hun / den / det | blusses |
| vi | blusses |
| I | blusses |
| de | blusses |
Præteritum
| jeg | blussedes |
| du | blussedes |
| han / hun / den / det | blussedes |
| vi | blussedes |
| I | blussedes |
| de | blussedes |